Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni ezt a sorozatot, vissza kell gondolnunk a hatvanas évekre. Elsőnek beugrik az, hogy nagyon sok társadalmi változás történt, gondoljunk csak a hippikre, meg hasonlókra. Mivel nem egy történelmi lecke feladása a célom, éppen ezért, dióhéjban csak annyit tudok mondani, hogy sok volt az újitás, és a különc dolgok.
Itt jön a képbe az Addams család. Aki a kilencvenes évek közepén-végén volt gyerek, jól emlékszik rájuk rajzfilm formában, vagy filmesitve. Az eredeti Addams családot Charles Addams találta fel 1938-ban, mint egy fura, meglehetősen sötét hobbikkal rendelkező család, akik abban a formában eléggé "rosszak" voltak, és csak képregény formában.
A hatvanas évek elején David Levy fejében kezdett körvonalazódni egy ötlet, amely szerint jó TV sorozat lenne ennek a fura családnak az élete. Igy hát fel is kereste Charles Addamsot, aki beleegyezett. Ezek után megkezdődött a szereplők megkeresése, akikről mindjárt szó esik. Viszont, mivel barátságosabbra kellett formálni a családot, épp ezért változások történtek a jellemükben, és bekerültek időszakos karakterek a sorozat kedvéért.
Igy hát, az Addams családból egy humorosan sötét 64 epizódból álló szituációs komédia lett, ami szerintem nagyon jót is tett neki. Egy igen családbarát sorozatra sikeredett, amit az akkori kor pszichológusai dicsérettel illettek a feltüntetett emberi és családias értékek miatt, és a gyerekek körében is nagyon népszerű volt emiatt, akik feje fölött átrepültek a felnőttesebb poénok. Ők azért szerették, mert összetartó volt a család, anya és apa pedig nagyon észrevehetően szerették egymást.
Mielőtt rátérnénk a szereplőkre, még pár dolog emlitést érdemel. Az első Vic Mizzy. Ő komponálta a sorozat zenéjét, és mára már a cimdalt mindenki ismeri, ami kicsit sötét, de valahogyan érződik rajta, hogy ártalmatlan. A másik dolog a stilisztika. Fekete-fehérben volt forgatva, amikor már jóval a szines televiziók és filmek korát éltük, épp azért, hogy kiemelje a család sötét hobbijait és humorát.
A humor abból fakad, hogy az Addams család teljesen egyedien áll a mindennapi dolgokhoz, és éppen ezért, az a heti látogató, esetenként fejvesztve kirohan a házból, az ott látott furcsaságok miatt. A humorra még rátesz az, hogy a család NAGYON nem ördögi, vagy rossz. Ők a kedvesség, a szeretet, az emberség mintapéldái. Nagyon szeretik egymást, és TELJES elfogadással fordulnak mindenki felé, még akkor is, ha ők maguk nem teljesen értik a "mindennapi" dolgokat. Vagyis, soha, semmilyen formában nem bántanak senkit. Nem kell senkit megitélni első látásra, és mindenkit erőnk és lehetőségeink szerint szeretni kell, erre gyönyörűen megtanitanak.
No de, mik a furcsaságok? Ezek közül egy pár: nem szeretik a napsütést, ők a hold fényében sütkéreznek úgy, ahogyan más napozik. A legromantikusabb dolog számukra egy sötét padlás a vihar kellős közepén. Minden ételük furcsa, például a mérgező növényekből készült tea, a menyétszem, jakragu, vagy éppen egy farkas. A házukban van egy csomó élő disz, ezek közül is legkiemelkedőbb a padlóra teritett medvebőr, ami rámordul a vendégekre , ha rálépnek. Amig más családban egy kutya vagy macska a házi kedvenc, Addamsék egy kicsit másképp csinálják. Többek között van itt pók, piranhák, keselyük, kis polip, aligátor, és Cica, aki egy teljesen kifejlett oroszlán. Ide tartozik még a kertben található "afrikai folytogató" növény, akinek úgy tűnik, időnként érzései is vannak, és a Cleopatra névre hallgat. Hússal kell etetni, és hatalmasakat nyelve, bólintgatva megköszöni az ebédjét. Ha mindez nem elég, hogy máris a szivünkbe zárjuk őket, lássuk a szereplőket.
Itt láthatóak a főszereplők, 1964-ben. Rögtön meg fogunk velük ismerkedni közelebbről. A család fejének nem volt neve, egészen a sorozatig, és John Astinnak (1930- ) a Gomez névre esett a választása. Azt sem lehetett még tudni, hogy milyen lesz pontosan a két szülő közötti viszony. Astin, és a feleségét, Morticiat, alakitó Carolyn Jones (1930-1983) úgy döntött, hogy egy nagyon romantikus kapcsolatot alakitanak ki a szereplők között, ami miatt a mai napig is ismert ez a sorozatbeli házaspár. Lássuk a szereplőket.
Gomez Addams a család feje. Mint neve is mutatja, spanyol származású, és a rájuk jellemző tüzességgel viselkedik. Piszkosul gazdag, annak ellenére, hogy sorra bukik bele mindenféle pénzügyi kalandokba, és a filmek alapján úgy tűnik, nem igazán érti a piacot sem. A házaspárból ő a beszédesebb, és gyerekesebb, de mindezek ellenére azonnal kiáll a családért, ha valaki bántja őket a másságuk miatt. A vendégekért és látogatókért mindent megtesz, ha a házba tévednek (amely egy régi, romos, nagy ház), elárasztja őket a kedvességével. Nagyon diplomata, és bőbeszédű, ami nem is baj, hiszen ügyvéd. Szörnyű ügyvéd, de ahelyett, hogy szégyenkezne emiatt, meglehetősen büszke rá. Nem törődik mások véleményével, de feltétel nélkül elfogad másokat (ez az egész családra jellemző).
Gomez komikumához nagyban hozzájárul Astin, aki hatalmasan jópofa figurát alakit ki belőle. Gomez oly módon gyerekes, szenvedélyes, és jó párszor naiv, hogy az sosem idegesitő. Olyan valakinek tűnik, akire felnézel a lazasága miatt. A család szeretetteljes feje teljesen odavan a feleségéért, és forrón tartja a tüzet közöttük, amire a felnőtteknek szánt finom poénokból gyorsan rá is lehet jönni. Nem csak napközben élvezik egymás társaságát. Meglehetősen lovagias, néha féltékeny.
Rengeteg vicc forrását ő képezi a sorozatban. Folytonosan mosolygó, szinte mindig egy szivart szivó létére elég csak ránézni. Feleségét minden lehetséges pontban dicséri, bókol neki, és szenvedélyesen öleli, és csókolgatja, főleg akkor, ha kiejt egy francia szót a száján, aminek hatására Gomez nem tud ellenállni neki (ami gyakran van), függetlenül attól, hogy mások éppen bámulják. Másik nagy szenvedélye a modellvasút. Minden részben valamikor azon mesterkedik, hogy a modellvasútját felrobbantsa, vagy balesetet produkáljon a vonatokkal különböző módon. A jóga elkötelezett hive, szinte minden részben látható, ahogyan a fejére állva beszélget. Ő maga az energia.
Morticia Addams a nyugodt erő. Férjével ellentétben, ő nem áll a feje tetején, nem hoz azonnali impulziv döntéseket, és jóval érettebb gondolkodású ezen a szinten. Ő az, aki a nyugodt központ, és stabilizálja a családot. Nagyon finom, igencsak kulturált nő. Hobbijai között van a kötés, vagy hasonló kézimunka, amelyet szinte minden rész alkalmával űz. Ezen kivül egy lelkes kertész, és megannyi húsevő növény gondozója. Ő valamennyire szigorúbbnak tűnik a férjénél, ám ez nem igy van. Morticia is ugyanolyan tüzes, csak arisztokrata módjára mutatja ki az érzelmeit. Ugyanúgy élvezi a férje kényeztetését különböző becenevekkel, és szivesen fokozza tüzességét, francia szavak és kifejezések garmadájával, mint a férje az övét. Ő viszont sokkal jobban meggondolja mit mond, és csinál, és az öröme messze nem annyira vizuális, mint a férjéé. Ő csak elégedetten mosolyog. A részek alapján úgy tűnik, hogy érzékenyebb a szociális problémákra, mint a férje, hamarabb észreveszi őket, és empatikusan áll mindenkihez. Ezért a férje meg is dicséri, természetesen, és el is fogadja a tervet. Minden tervet csak átbeszélés után hagynak jóvá.
Mig Gomez szeretett csikos kosztümében jár fel-alá, addig Mortician mindig egy fekete, simulós, hosszú ruha van. A haja is hosszú, egyenes, és fekete. A fekete szin szeretete mindenére kihat. Meglehetősen érzékeny, az első benyomás ellenére. A már emlitett hobbikon kivül, van, amikor egy-egy rész erejéig más területek meghóditásával is próbálkozik. Volt már szobrász, festőnő, és gyerekkönyv iró is. Mondanom sem kell, persze, hogy a művei eléggé érdekesre sikeredtek. Festőként például abban látja a művésziességet, hogy hozzávág egy nagy "darab" szint a vászonhoz, és ezt addig teszi különböző szinekkel, amig a vászon be nem telik. Egy shamisenen (japán hangszer) "játszik" időnként. Ő a női empátia, és egy bizonyos szépségideál megtestesitője.
Ez utóbbi meglepően hangzik, de igy van. A képek amik fellelhetők a világhálón nem tudják teljesen visszaadni Carolyn Jones kisugárzását. Ehhez szükséges lenne őt látni, és hallani. Bármennyire is sötét, Morticia tetőtől-talpig nő. A férfi szemet, mint az enyémet is, megragadja valahogy. Kellemes ránézni, és Charles Addams választása, miszerint Carolynnek kell játszania Morticiat, nagyon jónak bizonyult. A haj egy paróka, de egyszerűen minden talál. Valahogyan kellemes látvány ez a picit vékonyka nő a nagy szemeivel egy hosszú fekete ruhában. Csak úgy siklik a házban, finom, és elegáns mozgásai vannak. Férje energikus menetelése, és gesztikulálása mellett nagyon jó ellensúlynak. Mindig figyelem az emberek hangját, és ebben az esetben nem kellett csalódnom. Hallgatni is kellemes azt a nyugodt, dallamos hangot, ami nem ugrál, és van egy nagyon pici kellemes mélysége.
Ahogyan az előbb is, ez a karakter is jó választásnak bizonyult, akárcsak a szinésznő is. Tökéletesen kiegésziti férjét, valamint partnere szinészi játékát ez a szereplő. Mig Gomez maga az energia, Morticia a nyugodtság és kimértség jelképe. Ezen kivül pedig szép, anélkül, hogy túlzásokba esne.
Pugsley Addams a Ken Weatherwax (1955-2014) által játszott nagyobb gyerek. A sorozatban nem látunk sokat a gyerekekből, és nekem a szerepeik sem tűnnek annyira árnyaltnak, mint az eddigiek. Természetesen még gyerekek, igy nem lehetek szigorú ebből a szempontból. Pugsley egy okos, jószivű és nagyon leleményes kis duci fiúcska. Egy-egy részben hajlamos a nagyfejűségre, de nem okoz problémát a szüleinek, legalábbis nem gyakran.
Pugsley hobbija a feltalálás. Ő az, aki különböző fura kütyükkel jön elő időnként, és ajándékba is gyakran egy kisebb kémialabort, vagy dinamitot kap, éppen ezért a legtöbb epizódban reng a ház Pugsley kisérleteitől. Ám mindezek mellett egy normális kisfiú. Van amikor belezúg valakibe, van amikor fogyni próbál, és van, amikor gyerekként viselkedik. Egy kivétel ez alól, amikor foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy ő munkahelyet kell találjon. Gondolhatják, hogy mi lesz ennek a vége... Ő az a családból aki időnként a "normális" világhoz csatlakozik egy rövid ideig.
Pugsley karaktere nekem egy picit sekélynek tűnik, de ez azért lehet, mert nem látjuk sokszor. Alapvetően egy gyerek játszik egy gyereket. Ezzel nagy probléma nem lehet.
Wednesday Addams a család legfiatalabb tagja. Lisa Loring (1958- ) játsza. Wednesday alapjában véve egy nagyon édes kislány, aki eléggé furfangos tud lenni. Képes például úgy "megszökni" otthonról egy büntetés alkalmával, hogy szinte végig otthon van. Normális, kislányos dolgokat művel legtöbbször, ám, mint a család többi tagja, neki is vannak furcsa szokásai. Két háziállata van: egy pók, és egy gyik, valamint egy kedvenc babája van, Marie Antoinette (francia uralkodónő, akit lefejeztek), akinek szereti levágni a fejét, vagy már az elején fejetlen a baba. Hát nem tündéri? Van valami felettébb mulatságos abban, hogy ez az ártatlan kislány, aki sokszor még vendégeket is fogad, és képes felnőttesen gondolkodni, vagy épp behúzni egyet egy rossz fiúnak, ennyire morbid hobbival rendelkezik. Mindemellett persze, teljesen ártatlan, sőt, mindenkin segiteni próbál.
Lisa Loring játéka, mind az okos, de még gyerekes kislány számomra jóval megnyerőbb, mint Ken Wearherwaxé volt. Úgy érzem, hogy a szereplőnek itt van mélysége, miközben sosem felejtsük el azt, hogy egy gyerekről van szó.
Fester bácsi Morticia néha túlságosan lelkes, néha gyerekes nagybátyja. A szerepet Jackie Coogan (1914-1984) formálta meg, aki a szinészi gárda közül a legtapasztaltabb, hisz gyerekként már Charlie Chaplin filmjeiben játszott. Ez a tapasztalat látszik rajta, még igy is, hogy időnkénti jutott szerep neki. Olyannyira szerette volna magának tudni Fester bácsi részét, hogy teljesen levágta a haját.
Fester bácsi szerepe maga a teljes komikum. Egy hosszú fekete kabátot visel, egy szőrme gallérral, megszámlálhatatlan női levelező partnere van, akiknek próbál megfelelni, ám végül a furcsasága miatt elrohannak a jelöltek. Odavan a családért, és a vendégekkel egy kissé tartózkodóbb. Mind közül talán ő a legfurcsább. Mi sem mutatja jobban ezt, mint, hogy képes izzókat és elektromos dolgokat működtetni a szájával, vagy ha bedugják a fülébe. Van egy régi puskája, amit elővesz, ha fenyegetve érzi a család biztonságát. A túl nagy terhelés miatt képes kiégni, akár egy biztositék. Meg tudja enni a lázmérőket, és attól újra feltöltődik. Ha nyugalmat akar, ráfekszik egy szöges ágyra, kinyújtja magát egy kinzópadon, vagy egy satuba helyezi a fejét. Brutálisan jó. Egy pillanatig sem lehet komolyan venni, még akkor sem, amikor bizonyitási vágyból komolynak akar tűnni. Pontosan ez a szerep lényege: annyira bizarr, hogy csak nevetni lehet rajta. Jackie Coogan játéka nagyon jó, teljesen belebújt a szereplő bőrébe. Ő képviseli a humort a legjobban, hisz a karaktere ezért létezik.
Lurch a család mindenki fölé tornyosuló, erős, faarcú, Frankensteinszerű lakája. A szerepet Ted Cassidy (1932-1979) kapta meg, igencsak erős, és magas termete miatt, hisz két méter magas volt, és izmos.
Lakájként Lurch biztosit minden kényelmet a házban, gyakran egy portörlővel az oldalán. Általában ő fogadja a vendégeket, akik eléggé be is rezelnek a látványtól. Ezek után mindenkinek leveszi a kalapját, teljesen összegyűrve azt közben. A család egy hatalmas gonggal hivatja magához, ezek után rögtön megjelenik, és lassan, mélyen csak annyit kérdez "Csengettek?". A családban tagként kezelik, és nem szolgaként. Mindig zenét biztosit a családnak, hiszen Lurch a csembaló koronázatlan királya.
Forgatókönyv szerint Lurch néma volt, ám Ted Cassidy egyik próba alkalmával rögtönözte a fent már emlitett sort, és ez annyira tetszett a stábtagoknak, hogy átirták a szerepét. Na, nem mintha Lurch beszédes lett volna ezek után. Legtöbbször morgásokkal és nyögésekkel kommunikál, amiknek a hangneméből ki lehet venni, hogy mit gondol éppen. A tényleges beszéd egy pár szóra, vagy rövid mondatra határolódik.
Bármennyire is hatalmas, Lurch egy nagy, jószivű oriás, aki termete ellenére igen finom tud lenni, főleg a gyerekekkel. Mindig munkakész, még akkor is, ha Gomez valamelyik hajmeresztő tervét kell megvalósitani. Mindezt azzal tudatja, hogy kicsit rosszallóan morog, és csóválja a fejét. Lurchnek eléggé emberi problémai vannak, mint az önbizalomhiány, vagy a túlzott szégyenlősség, és mély érzései vannak, amiket faarcáról csak a család tud leolvasni. Mindig próbálják szeretetteljes módon "fejleszteni", és tanitgatni elegánsabb hobbikra. Igy például táncolni, más hangszeren játszani. úriemberként viselkedni. Hatalmas termete, darabolt mozgása, és erősen korlátolt szótára miatt el lehet képzelni, hogyan végződnek ezek a kis kalandok.
Ted Cassidy szerepe Lurchként ugyan nem mély, de jó. Egy-egy részben láthatjuk, hogy eléggé komplex szereplő tud lenni, és az arckifejezései sokat elárulnak (amikor nem faarcú, persze). Bármennyire is egyszerűnek tűnik a szerepe, véleményem szerint nem éppen igy van. Ugyanazt eljátszani hosszú ideig, és néha változtatni rajta, úgy, hogy a lényeg megmaradjon, nem egy könnyű feladat. Aki viszont látta ezt a sorozatot, és összehasonlitja a későbbi filmekkel, az rájön, hogy Ted Cassidy Lurche mennyire jó a többihez képest.
Addams nagymama a család matrónája, Gomez édesanyja. A szerepet Blossom Rock (1895-1978) kapta, akinek a kisebb nővére, Jeanette Macdonald, ismert volt a '30-as években a különböző zenés drámák, és romantikus filmek miatt, igy hát, művészi családban nőtt fel.
Addams nagyi nagyon hasonlit Fester bácsira, hisz ugyanazt a hobbit űzik mindketten, ám a nagyi mégsem annyira gyerekes. Ismert a kitűnő főztjeiről, arról, hogy boszorka volt régen, és a kedves kis unokáit azzal szórakoztatja, hogy rekordidő alatt megbirkózik egy aligátorral. Ő és Fester bácsi a legidősebbek családtagok, és hajlamosak elkényeztetni a gyerekeket. Kedvenc védekezése a megbizható, és igencsak éles baltája, ám ezt sosem használja, csak mutogatja. Belőle elég keveset látunk, ami ebben az esetben kár, mert ő is tiszta komikum. Az a pörgős nagymama, aki sosem unalmas, és mindig kieszel valami érdekeset a gyerekeknek.
Látszik, hogy Blossom Rock igencsak élvezi a szerepét, és néha szinpadiasan túljátsza, akár Jackie Coogan, viszont pontosan ez a lényeg. Nagymama karaktere is a komikumot szolgálja, és egy furfangos karakterét, akiből láthatnánk többet is, de talán éppen azért jó, mert nincs ott mindig. Viszont, amikor megjelenik, az nagyon jó.
Megannyi kis szereplőt vonultatott fel ez a komédia, és mindet felsorolni rettentően unalmas lenne, de van itt két szereplő, aki emlitést érdemel. Az egyik Itt Kuzin. Őt a tévés filmhez készitették, a képregényben nincs benne. Egy kalapot és napszemüveget hordó, tetőtől-talpig szőrből álló, alacsony, kis, valami. Nem tudni pontosan mi lehet. Nem beszél, csak érthetetlenül hablatyol össze-vissza. A család nagyon szereti őt, és természetesen mindent megértnek abból, amit "mond". Úgy ismerik, mint egy ragyogó intelligenciájú nőfaló, amit elképzelni szinte lehetetlen. Mindene a bundája, és büszke is rá. A másik, aki emlitést érdemel, Thing, vagyis "Izé", "Dolog", vagy "Micsoda". Ez a lény nem más, mint egy test nélküli kézfej, amely előbukkan dobozokból, résekből, fali lyukakból. Ő a család másik szolgálója, és igen intelligens a maga módján. Mindenkivel barátságos, és kezet is fog, ám legtöbbször miatta rohannak ki, ami után rájönnek a kilétére. Thing végzi a kisebb teendőket és segitségnyújtást a ház körül: "behozza" a leveleket, tölti a teát, szivart gyújt, massziroz, felveszi a telefont, társasjátékozik, kártyázik, és minden kis csecsebecsét azonnal megkap, amire a családnak szüksége van. Saját érzelmei vannak, és igen könnyen megsértődik, ha nem veszik figyelembe, vagy veszit a játékokban. Gomez "társa" gyerekkorától.
Összefoglalásképpen, láthatjuk, hogy mindegyik szereplő valamilyen képességgel rendelkezik, ami lehet akár természetfeletti is, ám sosem rosszak. Utalva van arra, hogy valami furcsa lények lehetnek, de nagyon is emberként viselkednek. A szinészeknek sajnos nem nagyon sikerült kitörni az általuk megformált szereplők árnyékából az évek során, ami mindig egy kissé szomorú.
Ha jobban figyeljük ezt a sorozatot, rájövünk arra, hogy jóval több, mint egy habkönnyű maszlag. Az egész sorozat egy gyönyörű szatira, főleg az okkultat parodizálja nagyon jól. Az összes karakter lehetne valami nagyon rossz okkult figura, ám mintapolgárként viselkednek, és az aljasságnak még a nyoma sincs meg bennük. Ezen kivül sok mást is kifiguráznak: politikát, oktatási rendszert, modern művészetet, elvárásokat, emberi tulajdonságokat. Sok értékes tulajdonság is fel van tüntetve, és egy barátságos értékrend mentén mozog a sorozat. Mindenki empatikus, segitőkész, és szivélyes. Mások problémáit próbálják együtt megoldani, legyen szó betegségről, nézeteltérésről, vagy bármi másról.
A sorozat nagyon jó, és olyan belső értékeket közvetit, amelyeket mindig érdemes követni. Annak, aki szereti a furcsa, kissé sötét humort, ez egy fellélegzés. Egyben nagy kár az, hogy ehhez hasonló sorozatokat már nem készitenek, ami ennyire viccesen egyedi, és elüt minden mástól. Szerény véleményem szerint mindenkinek meg kellene próbálnia, legalább egy rész erejéig, feltéve, ha megértik, hogy ez egy paródia, tetőtől-talpig. Teljesen ártalmatlan, bár pici gyerekeknek, akiknek még nem nyilt ki az értelme teljesen, egyelőre kerülendő. Mindenki másnak melegen ajánlom.
Értékelés: 9/10